A korábbiakhoz képest kétszeresére emelkedett tavaly a fiatalkorúak által elkövetett bűntettek és szabálysértések száma – derült ki az óbecsei Szociális Központ adataiból.
Az elkövetők jobbára olyan tizenévesek, akik később az első vagy a második bírósági figyelmeztetés után felhagynak korábbi életvitelükkel. Bár komolyabb bűntettet ez a korosztály ritkán követ el, és azok, akik ilyet tesznek, a szakértők szerint komoly veszélyt jelentenek a társadalomra, mert rájuk a kirótt büntetés ritkán hat józanítóan.
Az óbecsei Szociális Központ munkatársai példaként egy 17 éves óbecsei fiú esetét említik, aki már negyven bűnesetet elkövetett. A problémák már az általános iskolában jelentkeztek, de az iskola és a pszichológus erőfeszítései a szülők közreműködése nélkül nem jártak sikerrel. A probléma végül az iskola falai közül az utcára került, ekkor már a rendőrség, a Szocális Központ és a bíróság kényszerült arra, hogy intézkedjen, a szülők azonban továbbra sem törődtek a fiúkkal. A gyermek figyelmeztetésben részesült, közhasznú munkára ítélték, szigorúbban ellenőrizték a családot, de ezek az intézkedések sem vezettek eredményre. A fiú ma egy javító-nevelő intézetben él.
Ez az eset nem egyedülálló. Bár a közvélekedés szerint a kiskorúakat enyhe büntetésben részesítik, a szakemberek úgy vélik, hogy rájuk nem szabad súlyos büntetést kiróni.
Ivona Božović, a Szociális Központ munkatársa úgy gondolja, hogy az Európai Unió gyakorlata alapján a szerbiai büntetési rendszer jó. Szerinte minden gyerek más, ezért nem szabhatók ki egyforma büntetések: van, aki egy figyelmeztetés után jó útra tér, mást még bírósági eljárás sem bír jobb belátásra.
– A visszaeső kiskorú bűnözők esetében az igazi gondot az jelenti, hogy 14 éves korig nem vonhatók felelősségre, és egyre több az ilyen eset. Ezek a gyerekek pontosan tudják, hogy megúszhatják a büntetést. A legnagyobb probléma az, hogy gyakran maguk a szülők veszik rá őket a bűncselekmény elkövetésére, mivel tudják, hogy a gyerek nem kerül börtönbe, és pénzbüntetésben sem részesül – mondja Ivona Božović. Ő a megoldást a megelőzésben – a jobb intézményi együttműködésben, a közös protokollokban, a képzésekben látja.
Bár a statisztikai adatok tanúsága szerint a kiskorúak 80 százaléka az első bírósági eljárás után soha többé nem kerül elkövetőként bíróságra, a visszaesés kockázata mégsem elhanyagolható. Ezért is fontos az intézmények és a szülők, nevelők, valamint a tágabb közösség együttműködése. Az igazságszolgáltatásban és a szociális védelemben dolgozók egyetértenek abban, hogy ebben a folyamatban kulcsfontosságúak a bírósági eljáráson kívüli foglalkozások.
Az UNICEF több szerbiai minisztériummal közösen, az Európai Unió anyagi támogatásával egy gyermekjogokkal foglalkozó projekt keretében hívta életre a Második esély elnevezésű, hároméves programot, amelynek eredményeiről elismerően szólnak Kragujevacon. Ebben a programban a gyerekek nem bírósági tárgyalásra mennek, hanem egy nevelői intézkedéscsomag keretében társadalmi munkát végeznek, rendszeresen járnak iskolába és/vagy tanácsadásra. A kragujevaci igazságügyi szervek képviselői és a szociális központ pedagógusai egyaránt azt tapasztalták: nem csak, hogy kevesebb lett a kiskorú bűnözők száma a városban, de a nevelőprogramban részt vett gyerekek legtöbbje a program után kerülte a konfliktust.
Forrás: magyarszo.com
